Ebben a bejegyzésben arról
írok, hogy szerintem miért nincs közönsége a komolyzenének?
Hogy miért van az, hogy csak a nagy klasszikusokra vesznek jegyet az
emberek? Hogy miért csak lézengenek az emberek a kortárszenei, sőt
még a egy ismeretlen nem kortárs zeneszerző estjén is jó esetben bő
félház van? Sőt egy
kamarazenei koncertre is jó esetben 60 embert lehet elcsábítani?
És legfőképp arról akarok írni, hogy miért nincsenek fiatalok
a komolyzenei koncerteken? Hogy miért van az, hogy a komolyzenére
fogékony közönség több, mint 90%-a 60 és a halál között van?
A fenti kérdések szerintem
elég egyértelmű és egyszerű a válasz: az oktatás. És itt nem
a közoktatásra gondolok, mert sajnos a mai magyar közoktatás a
komolyzene megszeretetésén kívül még számos dolog megtanítására
alkalmatlan. Tehát nem a közoktatás tehet róla, hanem a az
alapfokú művészetoktatás, az alapfokú zeneoktatás.
És hogy miért mondom ezt?
Ezt egy olyan példán keresztül magyarázom meg, amiben én is érintett vagyok!
Én is jártam alapfokú
művészetoktatási intézménybe. Hivatalos zenei képzésem ezután
véget ért, amit akkor sajnáltam, most már inkább örülök neki.
De természetesen az autodidakta tanulást mind a mai napig
folytatom. De térjünk csak vissza a zeneiskolámba, ahol tanultam.
Ez egy eléggé magasan értékelt művészetoktatási intézmény és meglehetősen régóta, több mint ötven éve működik.
Mind a kettő nagyon szép teljesítmény. De a legnagyobb
teljesítmény amit a többi intézmény is a legjobban elismer a
következő: ez alatt a több, mint ötven év alatt több, mint száz
ember választotta a zenei pályát. Több, mint száz emberből lett
zenész, zeneművész, zenetanár, karmester. Tehát ennyien
foglalkoznak főállásban zenével, akik mind ebből az
intézményből kerületek ki. Ez egészen elképesztő, hogy a
zeneiskola fennállása alatt évente átlagosan több, mint két
ember választotta zenét hivatásának. Ez több, mint egy szimfonikus zenekarnyi zenész, egyetlen zeneiskolától (nyilván
az összetétel az nem szimfonikus zenekari, de ettől most
tekintsünk el). Ez tényleg elképesztő.
De akkor mi lehet a probléma?
Ehhez meg kell vizsgálni,
hogy hány koncertre járó embert nevelt ki ez az intézmény. Hány
olyan embert nevelt ki az intézmény, aki akkor is elmegy egy
koncertre, ha a zenekarban nem ül egyetlen ismerőse sem, ha nem egy
komolyzenei sztár koncertezik, ha nem az a hangszer kap nagy szólót,
amin ő is játszik vagy játszott, ha nem az ő hangszercsoportjához
hangszerekből álló kamaracsoport koncertezik? Az ebből az
intézményből az előző feltételeknek megfelelő koncertre járó
emberek száma kettő. És ezek közül az egyik én vagyok!
Kedves barátaim, tehát ezért
nincs a komolyzenének közönsége! Mert egy szimfonikus zenekarnyi
zenészhez két hallgatót nevel ki a zeneoktatás. Ezért nincs
fiatal közönség, mert azok akik befejezik a zeneiskolai
tanulmányaikat, azok nem a koncerttermekben kötnek ki, hanem eltűnnek valahol az éterben vagy valahol máshol.
És amíg a művészetoktatási
intézmények nem térnek át a művésznevelésről a közönség
nevelésére, addig a komolyzene nem fog kiteljesedni és addig
Magyarországon a komolyzene nem fogja elérni azt a közönségét,
akinek igenis igénye lenne rá, csak ezt nem mutatják meg neki.
