Miért nincs közönség a komolyzenei koncerteken?

Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy szerintem miért nincs közönsége a komolyzenének? Hogy miért van az, hogy csak a nagy klasszikusokra vesznek jegyet az emberek? Hogy miért csak lézengenek az emberek a kortárszenei, sőt még a egy ismeretlen nem kortárs zeneszerző estjén is jó esetben bő félház van? Sőt egy kamarazenei koncertre is jó esetben 60 embert lehet elcsábítani? És legfőképp arról akarok írni, hogy miért nincsenek fiatalok a komolyzenei koncerteken? Hogy miért van az, hogy a komolyzenére fogékony közönség több, mint 90%-a 60 és a halál között van?

A fenti kérdések szerintem elég egyértelmű és egyszerű a válasz: az oktatás. És itt nem a közoktatásra gondolok, mert sajnos a mai magyar közoktatás a komolyzene megszeretetésén kívül még számos dolog megtanítására alkalmatlan. Tehát nem a közoktatás tehet róla, hanem a az alapfokú művészetoktatás, az alapfokú zeneoktatás.

És hogy miért mondom ezt? Ezt egy olyan példán keresztül magyarázom meg, amiben én is érintett vagyok!

Én is jártam alapfokú művészetoktatási intézménybe. Hivatalos zenei képzésem ezután véget ért, amit akkor sajnáltam, most már inkább örülök neki. De természetesen az autodidakta tanulást mind a mai napig folytatom. De térjünk csak vissza a zeneiskolámba, ahol tanultam. Ez egy eléggé magasan értékelt művészetoktatási intézmény és meglehetősen régóta, több mint ötven éve működik. Mind a kettő nagyon szép teljesítmény. De a legnagyobb teljesítmény amit a többi intézmény is a legjobban elismer a következő: ez alatt a több, mint ötven év alatt több, mint száz ember választotta a zenei pályát. Több, mint száz emberből lett zenész, zeneművész, zenetanár, karmester. Tehát ennyien foglalkoznak főállásban zenével, akik mind ebből az intézményből kerületek ki. Ez egészen elképesztő, hogy a zeneiskola fennállása alatt évente átlagosan több, mint két ember választotta zenét hivatásának. Ez több, mint egy szimfonikus zenekarnyi zenész, egyetlen zeneiskolától (nyilván az összetétel az nem szimfonikus zenekari, de ettől most tekintsünk el). Ez tényleg elképesztő.

De akkor mi lehet a probléma?

Ehhez meg kell vizsgálni, hogy hány koncertre járó embert nevelt ki ez az intézmény. Hány olyan embert nevelt ki az intézmény, aki akkor is elmegy egy koncertre, ha a zenekarban nem ül egyetlen ismerőse sem, ha nem egy komolyzenei sztár koncertezik, ha nem az a hangszer kap nagy szólót, amin ő is játszik vagy játszott, ha nem az ő hangszercsoportjához hangszerekből álló kamaracsoport koncertezik? Az ebből az intézményből az előző feltételeknek megfelelő koncertre járó emberek száma kettő. És ezek közül az egyik én vagyok!

Kedves barátaim, tehát ezért nincs a komolyzenének közönsége! Mert egy szimfonikus zenekarnyi zenészhez két hallgatót nevel ki a zeneoktatás. Ezért nincs fiatal közönség, mert azok akik befejezik a zeneiskolai tanulmányaikat, azok nem a koncerttermekben kötnek ki, hanem eltűnnek valahol az éterben vagy valahol máshol.

És amíg a művészetoktatási intézmények nem térnek át a művésznevelésről a közönség nevelésére, addig a komolyzene nem fog kiteljesedni és addig Magyarországon a komolyzene nem fogja elérni azt a közönségét, akinek igenis igénye lenne rá, csak ezt nem mutatják meg neki.