Politikai korrektség (PC)

Az előző bejegyzésben a Me too-ba "álltam bele", most a politikai korrektség következik.

Ez az eszmerendszer is sokaknak szúrja a szemét és bár az alapgondolat nagyon is pártolandó, de a megvalósítás ebben az eseten is pocsékra sikeredett.
A PC lényege az (lenne), hogy senkit nem lehessen hátrányosan megkülönböztetni olyan tulajdonságaiért, amiről nem tehet. (Érdekes módon a pozitív megkülönböztetéssel semmi problémája a PC-nek). Ez természetesen én is támogatom, viszont ezt sikerült gy megoldani, hogy létrehoztak egy "új-beszél" szótárat. Ha ebben a szótárban lévő szavakat használjuk (bár pontosan senki nem tudja, mely szavak vannak benne), akkor jobb esetben sem lehet igazunk egy vitában, függetlenül attól, hogy mit mondunk, rosszabb esetben pedig azonnal kizárnak minket a vitából.
Tehát a PC ahelyett, hogy megoldaná a problémákat a szőnyeg alá sepri őket. Hosszú távon nem kifizetődő stratégia. És szintén alkalmas (akár csak a Me too), a nekünk nem tetsző emberek partvonalon kívülre állítására. Ez a politika korrektség helyet javaslom az etikai értelemben vett korrektséget, problémák kimondását és megoldását.

Me too, az szexuális ellenforadalom

Manapság a PC (political correctness) mellett a másik nagy "eszme" a Me too mozgalom. De biztos, hogy jó ez?

De nézzük meg mi volt a Me too előtt, de a szexuális forradalom előtt?

A szexuális forradalom után az "Akarsz dugni?" kérdés legitimmé vált, és három választ lehetett rá adni: "Igen.", "Nem." és "Igen, de nem veled.". Ezzel, bizonyos kor felett, senkinek nem ártunk, ha elfogadjuk a választ.
Ezzel szemben, a Me too mozgalom szerint már a kérdés is zaklatás. Hogy fogunk így szaporodni? De komolyra fordítva a szót. Mi a probléma a Me too-val.
A legnagyobb az, hogy több száz éves jogi hagyományokat akar felülírni. Ez pedig az ártatlanság vélelme és a jog előtti egyenlőség. Ha valakire rámondják, hogy Me too, akkor az automatikusan igaz, függetlenül attól, hogy ki mondja kire és bizonyítani sem kell. Láttunk erre nem egy példát.
Számomra két dolog az igazán visszatetsző ebben a mozgalomban. Az egyik az, hogy nagyon gyakran több évtizedes történetek kerülnek elő, ami szerintem azért visszás, mert akkor nem volt probléma, de hirtelen, évtizedek múlva, annyira fontos lett, hogy az egész világgal tudatni kell az ügyet. A másik nagyon visszás eset, hogy általában csak anyagilag is meghatározó szerepben lévő emberek követik el ezeket a zaklatásokat. Gondoljunk csak a Weinstein-botrányra. Függetlenül attól, hogy igaz vagy sem (bár sajnos ez az ügy valószínűleg igaz volt, legalábbis az amerikai bíróság szerint), a botrány miatt Hollywoodban több száz millió dollár került át Weinstein cégétől más cégekhez azzal, hogy Weinstein cége szalonképtelenné vált. Pedig a cég nyilván nem követett el szexuális zaklatást vagy erőszakot.
Még egy elég visszás esetről szeretnék, így a poszt végén megemlékezni. Ez pedig a Domingo ügy. Placido Domingo azt állította, hogy úgy tudja, senkivel nem létesített szexuális kapcsolatot akarata ellenére. És itt fontos azt is meg jegyezni, hogy egy-egy ilyen kapcsolatnál a beleegyezés utólag nem vonható vissza. És szerintem a Me too esetek legnagyobb része mögött ez húzódik, ezért úgy gondolom jobb megválogatni, hogy kivel fekszünk össze, mint hogy később megbánjuk.

Szabad egyetemet, szabad művészetet

A gondolkodás, vallás, művészet és tudomány szabadsága az európai kultúra alapjait képezik, ahogy az egyetemek autonómiája is több száz éves hagyomány és az európai jogrend egyik alapja. Ha bármelyiket veszélybe érezzük nekünk művészeknek és értelmiségieknek kötelességünk felemelni a hangunkat, politikai nézetünktől és pártpolitikától független.

Jelenleg nem csak egy egyetem autonómiájának elvétele zajlik, ezt már ez előtt is megtették nem egy egyetemmel. Hanem művészet szabadságának korlátozása és a jelenleg hatalmon lévő politikai erőnek nem tetsző hangok elhallgattatása is. Nekünk értelmiségieknek, akik a kultúra vagy tudomány egyes területein dolgozunk fontos kiállnunk, mind az egyetemi autonómia, mind a művészet és szólás szabadsága mellett, a kicsik, a gyengék az elesettek érdekében is. Hiszen a kultúra szabadságának elvételétől már csak egy lépés a gondolati és lelkiismereti szabadság elvétele.

A fentiek alapján én, Hímessy Áron, kiállok az egyetemi autonómi és a kultúra szabadsága mellett és minden jóérzésű magyar és európai honfitársamat felszólítom, hogy álljanak ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem mellet.

Szabad országot, szabad egyetemet, szabad kultúrát! #freeSZFE