Az új Oscar szabályok

Az Oscar nevezési szabályait módosítottak. Biztos, hogy művészi szempontok domináltak?

Az Oscar nevezési szabályait úgy módosították, hogy a stábban bizonyos arányba kisebbségeknek kell lenniük. És, ha jól értettem a témaválasztásba is kerültek bizonyos megkötések. Ebben nem az az igazán szomorú, hogy bizonyos kisebbségek, akár csekélyebb teljesítménnyel is belekerülhetnek bizonyos produkciókba, ami nem feltétlenül előnyös számukra, hanem az, hogy ez erősen korlátozza a művészi szabadságot.
Az utóbbit úgy gondolom, hogy nem kell különösebben magyarázni. Az előbbit azonban kell. Itt arról van szó, hogy a kisebbségekbe tartozó munkaerőt akkor is fel kell fenni, ha nem ő a legalkalmasabb a munkára. Márpedig akiknek egyébként is ellenérzésük van egy kisebbséggel szemben, azok nem fogják elismerni a kisebbséget, ha látják, hogy valaki jobban is el tudta volna végezni a munkát és őt diszkriminálták azért, hogy egy kevésbé elfogadott kisebbség vagy akárki más megkapja a munkát, szerényebb képességei ellenére. (Itt hangsúlyoznám, hogy vele született tehetségere és az elért képességekre gondolok, és nem azt mondom, hogy ha valaki valamilyen kisebbségbe tartozik, annak azért mert oda tartozik lenne kevesebb tehetsége.) Ez nem hogy nem segít a kisebbségeken, de akár kifejezetten hátráltatja is a társadalomba való beilleszkedésüket.

Politikai korrektség (PC)

Az előző bejegyzésben a Me too-ba "álltam bele", most a politikai korrektség következik.

Ez az eszmerendszer is sokaknak szúrja a szemét és bár az alapgondolat nagyon is pártolandó, de a megvalósítás ebben az eseten is pocsékra sikeredett.
A PC lényege az (lenne), hogy senkit nem lehessen hátrányosan megkülönböztetni olyan tulajdonságaiért, amiről nem tehet. (Érdekes módon a pozitív megkülönböztetéssel semmi problémája a PC-nek). Ez természetesen én is támogatom, viszont ezt sikerült gy megoldani, hogy létrehoztak egy "új-beszél" szótárat. Ha ebben a szótárban lévő szavakat használjuk (bár pontosan senki nem tudja, mely szavak vannak benne), akkor jobb esetben sem lehet igazunk egy vitában, függetlenül attól, hogy mit mondunk, rosszabb esetben pedig azonnal kizárnak minket a vitából.
Tehát a PC ahelyett, hogy megoldaná a problémákat a szőnyeg alá sepri őket. Hosszú távon nem kifizetődő stratégia. És szintén alkalmas (akár csak a Me too), a nekünk nem tetsző emberek partvonalon kívülre állítására. Ez a politika korrektség helyet javaslom az etikai értelemben vett korrektséget, problémák kimondását és megoldását.

Me too, az szexuális ellenforadalom

Manapság a PC (political correctness) mellett a másik nagy "eszme" a Me too mozgalom. De biztos, hogy jó ez?

De nézzük meg mi volt a Me too előtt, de a szexuális forradalom előtt?

A szexuális forradalom után az "Akarsz dugni?" kérdés legitimmé vált, és három választ lehetett rá adni: "Igen.", "Nem." és "Igen, de nem veled.". Ezzel, bizonyos kor felett, senkinek nem ártunk, ha elfogadjuk a választ.
Ezzel szemben, a Me too mozgalom szerint már a kérdés is zaklatás. Hogy fogunk így szaporodni? De komolyra fordítva a szót. Mi a probléma a Me too-val.
A legnagyobb az, hogy több száz éves jogi hagyományokat akar felülírni. Ez pedig az ártatlanság vélelme és a jog előtti egyenlőség. Ha valakire rámondják, hogy Me too, akkor az automatikusan igaz, függetlenül attól, hogy ki mondja kire és bizonyítani sem kell. Láttunk erre nem egy példát.
Számomra két dolog az igazán visszatetsző ebben a mozgalomban. Az egyik az, hogy nagyon gyakran több évtizedes történetek kerülnek elő, ami szerintem azért visszás, mert akkor nem volt probléma, de hirtelen, évtizedek múlva, annyira fontos lett, hogy az egész világgal tudatni kell az ügyet. A másik nagyon visszás eset, hogy általában csak anyagilag is meghatározó szerepben lévő emberek követik el ezeket a zaklatásokat. Gondoljunk csak a Weinstein-botrányra. Függetlenül attól, hogy igaz vagy sem (bár sajnos ez az ügy valószínűleg igaz volt, legalábbis az amerikai bíróság szerint), a botrány miatt Hollywoodban több száz millió dollár került át Weinstein cégétől más cégekhez azzal, hogy Weinstein cége szalonképtelenné vált. Pedig a cég nyilván nem követett el szexuális zaklatást vagy erőszakot.
Még egy elég visszás esetről szeretnék, így a poszt végén megemlékezni. Ez pedig a Domingo ügy. Placido Domingo azt állította, hogy úgy tudja, senkivel nem létesített szexuális kapcsolatot akarata ellenére. És itt fontos azt is meg jegyezni, hogy egy-egy ilyen kapcsolatnál a beleegyezés utólag nem vonható vissza. És szerintem a Me too esetek legnagyobb része mögött ez húzódik, ezért úgy gondolom jobb megválogatni, hogy kivel fekszünk össze, mint hogy később megbánjuk.

Szabad egyetemet, szabad művészetet

A gondolkodás, vallás, művészet és tudomány szabadsága az európai kultúra alapjait képezik, ahogy az egyetemek autonómiája is több száz éves hagyomány és az európai jogrend egyik alapja. Ha bármelyiket veszélybe érezzük nekünk művészeknek és értelmiségieknek kötelességünk felemelni a hangunkat, politikai nézetünktől és pártpolitikától független.

Jelenleg nem csak egy egyetem autonómiájának elvétele zajlik, ezt már ez előtt is megtették nem egy egyetemmel. Hanem művészet szabadságának korlátozása és a jelenleg hatalmon lévő politikai erőnek nem tetsző hangok elhallgattatása is. Nekünk értelmiségieknek, akik a kultúra vagy tudomány egyes területein dolgozunk fontos kiállnunk, mind az egyetemi autonómia, mind a művészet és szólás szabadsága mellett, a kicsik, a gyengék az elesettek érdekében is. Hiszen a kultúra szabadságának elvételétől már csak egy lépés a gondolati és lelkiismereti szabadság elvétele.

A fentiek alapján én, Hímessy Áron, kiállok az egyetemi autonómi és a kultúra szabadsága mellett és minden jóérzésű magyar és európai honfitársamat felszólítom, hogy álljanak ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem mellet.

Szabad országot, szabad egyetemet, szabad kultúrát! #freeSZFE

Értékek vs. érdekek (Lábjegyzet a kreatív közjavak eszméjéhez)

A mai világban egyesek az értékek, mások az érdekek mentén mozognak. És ez a két kategória általában nem találkozik egymással.

Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ha nekik valami jó lehet, akkor az miért ne legyen nekik jó. És én ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni. Mindenki meg akar élni, mindenki boldogulni szeretne, ami nem feltétlenül egyszerű ebben a mai világban. És mindenkinek vannak érdekei, amiket nem szeretne, hogy sérüljenek. És ez is megérthető. De sajnos az érdek-vezérelt emberek sokszor csak azt nézik, hogy a saját érdekeik ne sérüljenek és sajnos gyakran semmilyen kompromisszumra nem képesek, hogy másnak egy kicsivel jobb legyen még akkor sem, ha ez nekik semmilyen érdeksérelemmel nem jár. Láthatjuk ezt sajnos mindennapjaikba.

Én ezzel szemben értékelvűnek tartom magam. Úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb az értékek megosztása, mintsem, hogy abból anyagi hasznom legyen. (Ennek jegyében valamennyi kottám és YouTube videóm a kreatív közjavakat gazdagítja). És úgy gondolom, hogy szellemi alkotásaimat bárki felhasználhatja, ha az neki segítséget jelent és bár ebből nekem hasznom (legalábbis anyagi) nincs. De nagyon örülök, ha valakinek segíthetek és nyilván a segítséggel járó jó érzés engem is gazdagít. Arra biztatok mindenkit, hogy tegye félre érdekeit és ha nem származik belőle (nagy) kára legalább szellemi javait tegye közkincsé. Ezzel mindenki számára egy jobb világot teremtve.

CC (Creative Commons)

Akarunk dolgozni?

Az emberek, főleg a fiatalok nagyon sok mindent el akarnak érni. De mi lesz a befektetendő munkával?

Nagy sokszor azt veszem észre, hogy az emberek mindent is akarnak, de ezért semmilyen munkát nem hajlandóak befektetni. Nekem úgy tűnik, mintha azt gondolák neki minden alanyi jogon jár. Hogy miért alakult így, azt nehéz megmondani, de egy lehetséges okot megpróbálok felvázolni.

Természetesen a médiának és fogyasztói társadalomnak elég erősen szerepe van ebben a felfogásnak a kialakulásában. Gondoljunk csak az egyik kozmetikai márka szlogenjére (Mert Ön megérdemli.), nem kell semmiért megdolgozni, alanyi jogon jár. És ez a szlogen nem csak a mai generációnak szól, már egy generációval ezelőtt, is ez volt a szlogen. És akik akkor hallották ezt a szlogent, ma már szülők. Tehát a mai generáció már abba született bele, hogy "megérdemli". Ez nem tesz jót a munkamorálnak.
Másrészről a legtöbb szülő is mindet megad a gyermekének, legalább is anyagilag, de nevelni nem igazán neveli. Inkább leteszi a gyereket a TV vagy még inkább a számítógép (telefon) elé. És onnan bizony a semmi munkáért mindent mentalitás folyik. Ha megnézzük a YouTube-on milyen csatornák a népszerűek, mindig azokat nézik sokan, aminek az elkészítéséhez nem kell túl sok munkát befektetni. Sőt azonos témában is, ha sok pénzzel támogatottnak tűnik a csatorna sokkal népszerűbb , mint egy kevesebb pénzel támogatott csatorna. Még akkor is, ha a kevesebbé támogatott(nak tűnő) sokkal magasabb színvonalat képvisel. Nézzünk csak meg egy komolyzenei és egy (nem igényes) könnyűzenei YouTube csatorna nézettségi adatait.

Jó lenne, ha mindenki egy kicsit jobban értékelné a befektetett munkát és akkor sok minden jobban működhetne a világban és az országban.

Számít a véleményünk?

A médiából az ömlik ránk, hogy számít a véleményünk. Sőt bárhol megoszthatjuk nézeteinket, véleményünket. De tényleg számít?

Ezen a blogon én is a véleményemet írom le, de a másik blogom is gyakorlatilag a zenéről alkotott véleményem tükrözi. De számít ez?

Szeretné az hinni az ember, hogy igen, de valójában nem. Ma már annyi véleményt lehet olvasni az interneten, hogy eggyel több vagy kevesebb abszolút nem számít. Természetesen az emberek mindig kiválasztanak egy-két véleményvezért, akik véleménye közel áll az övékéhez és őket szívesen olvassák, hallgatják.

És természetesen vannak influencerek, akik úgy tűnik, hogy a véleményükből élnek. De ez sem igaz, ugyanis ők nem feltétlenül a saját véleményüket írják le, hanem azt amit a szponzoraik kérek illetve amitől a legtöbb követőt és így a legtöbb bevételt várják.

Tehát akármennyire is szeretném, szeretnénk, hogy számítson a véleményünk, sajnos ez nem így van.